Ideális esetben a család* az a hely, ahol biztonságban érezhetjük magunkat, leginkább önmagunk lehetünk és tudjuk, hogy bármikor számíthatunk a többiek támogatására. Mégis előfordulnak olyan időszakok, amikor a családi kapcsolatok inkább a szorongás, fájdalom és a félreértések forrásai. Minden olyan helyzetben hasznos lehet a családterápia, amikor az átélt krízisek, a külső vagy belső akadályok megnehezítik a családi működést és akadályozzák az egyéni és családi fejlődést, boldogulást.
*család alatt olyan, legalább két személyből álló csoportot értek, akik családként tekintenek magukra.
A gyerekek, ha valami bántja őket, valamilyen nehézséggel küzdenek, ritkán fogalmazzák meg szavakban, sokkal inkább a viselkedésükkel fejezik ki problémáikat. Ez a viselkedés lehet szorongó, féktelen vagy visszahúzódó, megnyilvánulhat otthon, az iskolában, megnehezítheti a felnőttekkel vagy a kortársakkal való kapcsolatot. A gyerekekkel való terápiás munkában elsősorban nem a szavak, hanem a játék, az alkotás erejét használjuk. A cél az, hogy mindenki (szülők és gyerekek egyaránt) felfedezze az erőforrásait, ki tudja fejezni az igényeit, szükségleteit, és megtanulja másokét is tiszteletben tartani.